TÉRÍTS MAGADHOZ URAM, ÉS MEGTÉRÜNK
Siralm. 5, 21
1.- Miért jöttél közénk? Mi hozott az emberek közé? Talán nem volt elegendö a próféták szava, a jövendölések, nappal a felhök és éjjel a tüzoszlop, a manna és annyi csodajel? Talán nem volt elegendö hangodat hallani a sivatagban és Neved az égö csipkebokorban?
Nem volt elegendö. Az Úr eljött, hogy megváltson bennünket, elénk jött.
2.- Életre hívott bennünket és ez azt jelenti, hogy az életet nekünk adta, kezünkbe adta az Isten. Az élet tehát ajándék, elsö pillanattól fogva mérhetetlen kegyelem, lehetöség, elöre elképzelhetetlen, váratlan újdonság annak számára, aki kapja. Nem csupán jelen ajándék, hanem eljövendö is; jobb, gazdagabb, örök élet. Az élet, amit így fogadunk, végtelen ajándék. Az ember kezébe adatott az élet ajándéka, a Teremtö rábízta az életet, ezért megajándékozott lett.
Ha elfogadod ezt az ajándékot, ha ajándéknak fogod fel, akkor megérted azt a mélységes kapcsolatot, ami az Ajándékozóhoz köt, magához az Istenhez. Olyan egység van köztünk és Isten között, hogy magunkat csak úgy foghatjuk fel, hogy Istenéi vagyunk. Istenéi vagyunk, öérte vagyunk. Az Ö teremtményei vagyunk és ez az igazság határozza meg boldogságunkat és szenvedéseinket, szabadságunkat és felelösségünket, az állandó feszültséget szeretet és elégedetlenség között, a nyugtalanságot és a pihenés sürgetö vágyát, amit minden földi test érez. Abszolút Istenre vagyunk utalva, sem mi magunk, sem más nem rendelkezik sorsunk felett, mert egyedül az övéi vagyunk, az ö tulajdona.
Belöle indulunk és Felé vonzódunk Szeretetének ereje által. Ez alkotott bennünket és ez irányít Felé. Ez az ágostonos nyugtalanság megértésének a kulcsa, ez a "Felé", a "versus", az irány, az irányultság, az ember valódi boldogság felé való törekvése. Ez a "Felé" zarándokká tesz bennünket Isten felé, egészen a végsö találkozásig. Szüntelenül keressük azt, Aki hív, aki kívül-belül keres bennünket mindenben, minden helyzetben, öröktöl fogva.
3.- Mégis, bár Felé tartunk, eltévesztjük az irányt, eltévedünk, szem elöl veszítjük az irányt és az utat, olyannyira, hogy kimaradunk az életböl, ebböl a csodálatos adományból. Természetünktöl fogva keresök vagyunk, és néha elvétjük a keresést, rosszul választunk, túlságosan kanyargós utakat... és újítók is vagyunk, elutasítjuk a régóta kitaposott ösvényt és új utakat akarunk felfedezni. Az élet és a sors uraivá tesszük magunkat és nem hagyatkozunk az Istenre. Eltávolodunk Töle, ellenemondunk annak, ami vagyunk és amire teremtettünk. Ez az emberi dráma sokszor tragédiához vezet.
De az elsö szó, az eredet hangja erösen lüktet bennünk és Egységre hív, összetartozásra, az eredeti Közösségre, amelyböl létrejöttünk, amelyre vágyunk és amelybe visszatérünk. Hangja visszahív. A teremtés Istentöl ered és Hozzá tér vissza, a Fiú a Szentháromság egységéböl szakadt ki, hogy visszatérvén sokakat magával vonzzon. Pünkösdkor Isten kiárasztja Lelkét az emberiségre, hogy a világ minden tájára eljusson és visszatérjen hozzzá. Minden visszatér, hogy Egységgé váljék; minden arra hivatott, hogy egybegyüljék. Arra teremtettünk, hogy Benne és Vele éljünk, és lelkünk egész utazása Benne lel otthonra és megnyugvásra. Jézus azért jött, hogy visszatérjünk.
Amikor tehát megtérésröl beszélünk, akkor minden teremtett lény értelméröl beszélünk: az én, a te és a legnyomorultabb teremtmény életének értelméröl. A Megtérés minden teremtménybe beleírt törvény, a végtelenbe, a világmindenségbe, minden teremtménybe.... Minden ami él, be- és kilélegzik, elmegy és visszatér, szétárad és egybegyülik... Az ember akkor él, ha Isten felé forduló teremtmény, ha Istenhez, végsö és meghatározó eredetéhez tér. Ezért minden eltávolodás önazonosság-vesztés, mert Istenéi vagyunk, Istenért és Istenben vagyunk - és ha nem így van, akkor senkié vagyunk és Senki vagyunk, mert elveszítettük méltóságunkat és önazonosságunkat.
4.- A visszatérés nem kudarc és nem vereség, nem ítélet vagy gyalázatos megfutamodás. A visszatérés az eredeti terv beteljesítése. Kilépés az árnyak világából, a barlangból. Annyi, mint megtalálni a helyet, amelyre teremtettünk, a szabadulást és a Szabadítót. Kegyelem, amely nemcsak megelöz bennünket, hanem olyan adomány, amely örökre az emberrel marad, hogy elérhesse végsö célját. A kegyelem ébreszti fel bennünk a vágyat arra, hogy visszatérjünk, gyarlóságunk tudatában. Ez a mindenek feletti kegyelem, amit Jézus Krisztusban kaptunk, aki az Atyához térít bennünket. A visszatérés a Húsvét müve, mert azáltal válik lehetségessé, hogy Ö eljött és elvezetett bennünket a halálból az életre.
Azért jön, hogy megtérjünk. . Téríts magadhoz Uram, és megtérünk (Siralm. 5, 21) A megtestesülés Hozzá térít, mert Isten szeretetének, teljes szabadságának, irántunk való együttérzésének csodálatos jele. Azért jön, hogy megkeressen bennünket, hogy ránk találjon. Azért jön, hogy visszatérj Hozzá, hogy újra Egységben légy vele - mert megtérés és egység együtt jár.
A Hit Éve sok megtérés éve lesz; a hétköznapi megtéréseken túl is, amelyekkel felélesztjük a hit lángját, hogy lobogjon. Ezért jött, a mai világban élö szétszóródott fiakért, az elveszett bárányért, a tékozlókért és a számüzöttekért. Érted jött és értem, akik talán Istenközelben távol vagyunk Töle. Születése a mi születésünk, és sok más emberé. Vele, az eljövendövel mi is visszatérünk az Életbe. Csendes tanúi vagyunk ennek a Szeretetnek, amely magához vonz és az a hivatásunk, hogy másoknak is elmondjuk, és minden Hozzá téröt kísérjünk az úton.
Az Úr újbóli eljövetele nyisson utat, ösvényt, kaput, amelyen át az Isten rátalálhat az emberre és az ember az Istenre!
ÁLDOTT KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET!
M. Prado
Comunidad de la Conversión
No hay comentarios:
Publicar un comentario