KYRIE ELEISON
Meddig lehet eltűrni? Van az emberben egy szenvedési küszöb, ami jelez, ha katasztrófa, kudarc vagy elkerülhetetlen halál közeleg. De mivel a fájdalom megnémít bennünket, mivel nincs kihez fordulnunk, mivel elutasítjuk a külső segítséget – elfojtjuk a kiáltást. Másfelől, mivel mi tudjuk, hogy kihez intézzük kérésünket, mivel tudjuk, hogy nem a fájdalomé az utolsó szó, szót emelünk azokért, akiknek nincs szavuk, akik nem találják a hangot vagy senkihez sem akarnak folyamodni; felemeljük kérő szavunkat az Úr Jézus elé, magunk és mindenki más nevében.
Mert kezdetben volt az Élet és bőségesen áradt a kegyelem, amit sohasem köszöntünk meg kellőképpen, mert nem úgy fogadtuk, mint kedves és ingyenes ajándékot, hanem birtokba vettük és eltékozoltuk… elvettük mások elől. Kyrie eleison.
Mert elfelejtkeztünk Rólad és bűnt követtünk el (Dn 3,29), bálványimádásba estünk, és ami még ennél is rosszabb, magunknak emeltünk oltárt, mindenek és mindenki urának és istenének kiáltottuk ki magunkat. Kyrie eleison.
Mert halálos erőszakosságunk csak kizár, megoszt, beskatulyáz, lenulláz, ütésekkel és kiabálással, fegyverrel vagy puszta kézzel, agresszíven vagy cinikusan, lenézéssel vagy közönbösséggel. Kyrie eleison.
Szívünkből szakadatlan Kyrie eleison fakad, mint egyetlen imádságos szó. Kérünk, Urunk, légy irgalmas és kegyelmezz, mert mi nem vagyunk irgalmasok; siess segítségünkre, mert tönkre tesszük magunkat. Kegyelmed takarja be a mi kegyetlenségünket. Add meg nekünk, aminek híján vagyunk: kegyelmet és irgalmasságot, együttérzést és bocsánatot… Jézus nem azért jött, hogy az Isten haragját fékezze meg, hanem hogy az emberét. Ha kegyelemért járunk közbe Nálad, nem azért van, mert Te ne volnál kegyes, hanem mert elfelejtettünk kérni, nemcsak magunknak, hanem testvéreink számára is. Ezzel az állandó és hatalmas közbenjárással kezdjük ezt a Húsvétot.
Meddig lehet eltűrni? Van az emberben egy szenvedési küszöb, ami jelez, ha katasztrófa, kudarc vagy elkerülhetetlen halál közeleg. De mivel a fájdalom megnémít bennünket, mivel nincs kihez fordulnunk, mivel elutasítjuk a külső segítséget – elfojtjuk a kiáltást. Másfelől, mivel mi tudjuk, hogy kihez intézzük kérésünket, mivel tudjuk, hogy nem a fájdalomé az utolsó szó, szót emelünk azokért, akiknek nincs szavuk, akik nem találják a hangot vagy senkihez sem akarnak folyamodni; felemeljük kérő szavunkat az Úr Jézus elé, magunk és mindenki más nevében.
Mert kezdetben volt az Élet és bőségesen áradt a kegyelem, amit sohasem köszöntünk meg kellőképpen, mert nem úgy fogadtuk, mint kedves és ingyenes ajándékot, hanem birtokba vettük és eltékozoltuk… elvettük mások elől. Kyrie eleison.
Mert elfelejtkeztünk Rólad és bűnt követtünk el (Dn 3,29), bálványimádásba estünk, és ami még ennél is rosszabb, magunknak emeltünk oltárt, mindenek és mindenki urának és istenének kiáltottuk ki magunkat. Kyrie eleison.
Mert halálos erőszakosságunk csak kizár, megoszt, beskatulyáz, lenulláz, ütésekkel és kiabálással, fegyverrel vagy puszta kézzel, agresszíven vagy cinikusan, lenézéssel vagy közönbösséggel. Kyrie eleison.
Szívünkből szakadatlan Kyrie eleison fakad, mint egyetlen imádságos szó. Kérünk, Urunk, légy irgalmas és kegyelmezz, mert mi nem vagyunk irgalmasok; siess segítségünkre, mert tönkre tesszük magunkat. Kegyelmed takarja be a mi kegyetlenségünket. Add meg nekünk, aminek híján vagyunk: kegyelmet és irgalmasságot, együttérzést és bocsánatot… Jézus nem azért jött, hogy az Isten haragját fékezze meg, hanem hogy az emberét. Ha kegyelemért járunk közbe Nálad, nem azért van, mert Te ne volnál kegyes, hanem mert elfelejtettünk kérni, nemcsak magunknak, hanem testvéreink számára is. Ezzel az állandó és hatalmas közbenjárással kezdjük ezt a Húsvétot.
ÁMEN
Könyörgésünket meghallgatta Jézus, az Irgalmasság Arca, meghallgatta és magára vette. Közénk jött, közöttünk lakozott, idősebb testvérünk lett, aki beszélt nekünk az irgalmas Atyáról (Iz 65,16, Lk 15, 1). Addig keresett, míg meg nem talált bennünket (Lk 15,4). Hűséges tanú (Jel 3,14), Ámen, az Atyának kimondott tökéletes IGEN. Benne van minden reményünk. A Teremtés befejezetlen szimfóniájában az Atya irgalmassága és a Fiú Ámen-je az egyetlen bizonyosság az ember és minden teremtmény üdvösségére.
Jézus az Atya Ámen-je a Megtestesüléstől a poklokra való alászállásig a Kereszten át, amely az Ámen oltára, ahol minden Ámen feláldoztatik; a nagylelkű irgalmasság jele. Jézus ajkáról tanítványai hallják az utolsó áment: “Beteljesedett” (Jn 19,30, Jel 22 20b) Végletes Igen. Úgy lett, ahogy lennie kellett, beteljesedett Őbenne, testében. Ezt a hűséges és engedelmes Áment az Atya majd feltámasztja, megdicsőíti és felmagasztalja. Kyrie eleison-unkra Isten Ámen-je felet, aki az Istennél volt és az emberek kezére adta magát, hogy eljussanak az szeretet teljességére. Életével Áment mondott: ”Igen, úgy legyen. Íme itt vagyok” (Zsid 10,7). Magára vett mindent, bűnt, szenvedést, fájdalmat, halált… az Atya és az ember iránti szeretetből
(2Kor 1,20).
A Húsvét ez elé az Örök igazság elé állít bennünket, a történelem értelme elé, és az elé a reményt és kegyelmet adó távlat elé, amelyre meghívást kaptunk. Imádságunk és életünk arra hivatott, hogy mint Jézusé, Ámen legyen az Atyának a világ üdvösségéért. Nem a megsebzett, csalárd, romlott, hitvány akarat ámenje, hanem Istenünk akaratára kimondott Ámen, aki mindannyiunknak jót akar.
Áment mondani annyi, mint a saját és mások fájdalmát magunkra venni, s a bűnt is; hordozni a világ fájdalmát és bűnét. Ha elfogadjuk, ami életünkben nehéz vagy nyugtalanító, akkor arra készülünk, hogy Istennek tetsző áldozattá, Neki szentelt ajándékká váljunk. Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy Krisztusban és Krisztussal az Istennek kimondott Ámen legyünk.
Könyörgésünket meghallgatta Jézus, az Irgalmasság Arca, meghallgatta és magára vette. Közénk jött, közöttünk lakozott, idősebb testvérünk lett, aki beszélt nekünk az irgalmas Atyáról (Iz 65,16, Lk 15, 1). Addig keresett, míg meg nem talált bennünket (Lk 15,4). Hűséges tanú (Jel 3,14), Ámen, az Atyának kimondott tökéletes IGEN. Benne van minden reményünk. A Teremtés befejezetlen szimfóniájában az Atya irgalmassága és a Fiú Ámen-je az egyetlen bizonyosság az ember és minden teremtmény üdvösségére.
Jézus az Atya Ámen-je a Megtestesüléstől a poklokra való alászállásig a Kereszten át, amely az Ámen oltára, ahol minden Ámen feláldoztatik; a nagylelkű irgalmasság jele. Jézus ajkáról tanítványai hallják az utolsó áment: “Beteljesedett” (Jn 19,30, Jel 22 20b) Végletes Igen. Úgy lett, ahogy lennie kellett, beteljesedett Őbenne, testében. Ezt a hűséges és engedelmes Áment az Atya majd feltámasztja, megdicsőíti és felmagasztalja. Kyrie eleison-unkra Isten Ámen-je felet, aki az Istennél volt és az emberek kezére adta magát, hogy eljussanak az szeretet teljességére. Életével Áment mondott: ”Igen, úgy legyen. Íme itt vagyok” (Zsid 10,7). Magára vett mindent, bűnt, szenvedést, fájdalmat, halált… az Atya és az ember iránti szeretetből
(2Kor 1,20).
A Húsvét ez elé az Örök igazság elé állít bennünket, a történelem értelme elé, és az elé a reményt és kegyelmet adó távlat elé, amelyre meghívást kaptunk. Imádságunk és életünk arra hivatott, hogy mint Jézusé, Ámen legyen az Atyának a világ üdvösségéért. Nem a megsebzett, csalárd, romlott, hitvány akarat ámenje, hanem Istenünk akaratára kimondott Ámen, aki mindannyiunknak jót akar.
Áment mondani annyi, mint a saját és mások fájdalmát magunkra venni, s a bűnt is; hordozni a világ fájdalmát és bűnét. Ha elfogadjuk, ami életünkben nehéz vagy nyugtalanító, akkor arra készülünk, hogy Istennek tetsző áldozattá, Neki szentelt ajándékká váljunk. Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy Krisztusban és Krisztussal az Istennek kimondott Ámen legyünk.
ALLELUJA
Ez személyesen, közösségben és Egyházban megélve dicsőítő énekké válik, amivel csodálatunkat, ámulatunkat, örömünket, hálánkat, bizalmunkat, egységünket, békénket fejezzük ki. A Lélek perzselő tűzként és végtelen örömként érkezik és üdvrivalgást fakaszt fel bennünk: “Ámen. Alleluja” (Jel 19,1-8). Mert megalázottságunkban meghallgatást nyertünk; mert eltévedtünk és megtaláltattunk; egyedül voltunk és meglátogattattunk; éhesek és szomjasak voltunk és beteltünk; mezítelenek és rongyosak voltunk és betakartattunk hússal és irgalommal; nem volt senkink és valaki ránk talált; nem tudtuk, hová meneküljünk és meghívást nyertünk; semmink sem volt és valaki megsegített bennünket… (Mt 25,31-46) Igen, “Ámen, alleluja, mert irgalmassága örökké megmarad” (136. Zsolt)
Mi kellene még ahhoz, hogy átöleljük az irgalmasság Istenét? Hogy lássuk Őt. Mi láttuk Őt és tanúságot teszünk róla, áldjuk örök és végtelen irgalmasságát. Szedjük össze jeleit és nyomait életünkben, idézzük fel Jézusnak, az Irgalmasság Atyjának Arcát, az Ő jelenlétét és minden megnyilvánulását. Minden Húsvét a láthatatlant teszi láthatóvá, a szeretet és az irgalmasság Istenének áttetsző fénye elé állít bennünket, aki a végletekig átadja magát mindegyikünkért. Ha az ember meg tudja vallani Isten irgalmasságát, akkor mi is erről az áttetsző fényről adunk számot a világban való jelenlétünkkel és ténykedésünkkel; láthatóvá és hatékonnyá tesszük Isten szeretetét minden teremtmény iránt. Mi is irgalmasságának Arca vagyunk, amikor irgalmasak vagyunk, mint az Atya irgalmas. (Lk 6,36) Így kísérjük a teremtett világot, hogy nagy dicsőítő éneket zengjen (gran hallel), mert felajánljuk azt, ami nekünk adatott – úgy, amint kaptuk, bőségben és ingyenesen.
Adja meg nekünk kegyelmét és irgalmát, mert szükségünk van ezekre, mint a mindennapi kenyérre ahhoz, hogy éljünk. Szükségünk van rá és tartozunk is ezzel a világnak. Ne fukarkodjunk azzal, amit kaptunk. Befogadó lelkülettel éljük át a Húsvétot, önátadásban, mint Jézus, aki Ámen az irgalmas Szeretetre; kegyelmet és békét, Életet szerzett nekünk. Mária, aki ugyancsak Ámen és ‘Úgy legyen’, mint a Fiú, fordítsa felénk irgalmas tekintetét és kísérjen bennünket a húsvéti úton. Semmi sem szakaszthatja meg a Szentháromságból kezdettől fogva felfakadó Irgalmasság-folyamot, ami erek és patakok, csermelyek és folyók formájában öntöz minden szárazságot és kiaszott földet, minden sivatagot és ugart, az emberi földrajz és minden emberszív legvégső határáig. Elég, ha mi keresztények, akiket megváltott az irgalmasság, az Úr Jézushoz csatlakozva az Atyának kimondott Ámen útját járjuk, mint Pünkösd óta az Egyház, és azt kiáltjuk: “Íme itt vagyok. Fogadj el engem” Ámen. Alleluja!
Boldog Irgalmasság Húsvétját kíván
M. Prado (Comunidad de la Conversión)
Ez személyesen, közösségben és Egyházban megélve dicsőítő énekké válik, amivel csodálatunkat, ámulatunkat, örömünket, hálánkat, bizalmunkat, egységünket, békénket fejezzük ki. A Lélek perzselő tűzként és végtelen örömként érkezik és üdvrivalgást fakaszt fel bennünk: “Ámen. Alleluja” (Jel 19,1-8). Mert megalázottságunkban meghallgatást nyertünk; mert eltévedtünk és megtaláltattunk; egyedül voltunk és meglátogattattunk; éhesek és szomjasak voltunk és beteltünk; mezítelenek és rongyosak voltunk és betakartattunk hússal és irgalommal; nem volt senkink és valaki ránk talált; nem tudtuk, hová meneküljünk és meghívást nyertünk; semmink sem volt és valaki megsegített bennünket… (Mt 25,31-46) Igen, “Ámen, alleluja, mert irgalmassága örökké megmarad” (136. Zsolt)
Mi kellene még ahhoz, hogy átöleljük az irgalmasság Istenét? Hogy lássuk Őt. Mi láttuk Őt és tanúságot teszünk róla, áldjuk örök és végtelen irgalmasságát. Szedjük össze jeleit és nyomait életünkben, idézzük fel Jézusnak, az Irgalmasság Atyjának Arcát, az Ő jelenlétét és minden megnyilvánulását. Minden Húsvét a láthatatlant teszi láthatóvá, a szeretet és az irgalmasság Istenének áttetsző fénye elé állít bennünket, aki a végletekig átadja magát mindegyikünkért. Ha az ember meg tudja vallani Isten irgalmasságát, akkor mi is erről az áttetsző fényről adunk számot a világban való jelenlétünkkel és ténykedésünkkel; láthatóvá és hatékonnyá tesszük Isten szeretetét minden teremtmény iránt. Mi is irgalmasságának Arca vagyunk, amikor irgalmasak vagyunk, mint az Atya irgalmas. (Lk 6,36) Így kísérjük a teremtett világot, hogy nagy dicsőítő éneket zengjen (gran hallel), mert felajánljuk azt, ami nekünk adatott – úgy, amint kaptuk, bőségben és ingyenesen.
Adja meg nekünk kegyelmét és irgalmát, mert szükségünk van ezekre, mint a mindennapi kenyérre ahhoz, hogy éljünk. Szükségünk van rá és tartozunk is ezzel a világnak. Ne fukarkodjunk azzal, amit kaptunk. Befogadó lelkülettel éljük át a Húsvétot, önátadásban, mint Jézus, aki Ámen az irgalmas Szeretetre; kegyelmet és békét, Életet szerzett nekünk. Mária, aki ugyancsak Ámen és ‘Úgy legyen’, mint a Fiú, fordítsa felénk irgalmas tekintetét és kísérjen bennünket a húsvéti úton. Semmi sem szakaszthatja meg a Szentháromságból kezdettől fogva felfakadó Irgalmasság-folyamot, ami erek és patakok, csermelyek és folyók formájában öntöz minden szárazságot és kiaszott földet, minden sivatagot és ugart, az emberi földrajz és minden emberszív legvégső határáig. Elég, ha mi keresztények, akiket megváltott az irgalmasság, az Úr Jézushoz csatlakozva az Atyának kimondott Ámen útját járjuk, mint Pünkösd óta az Egyház, és azt kiáltjuk: “Íme itt vagyok. Fogadj el engem” Ámen. Alleluja!
Boldog Irgalmasság Húsvétját kíván
M. Prado (Comunidad de la Conversión)
